Folytatás

Sajnos az első írásom nem nagyon lett népszerű ,de nem baj magam részére is össze lehet gyűjteni. Azzal fejeztem be ,hogy a csuhé babának gyönyörű frizurát kreáltunk ,az unokám el olvasta és meg kérdezte de ki az a Hajas Laci ! No ha még ezt sem tudjátok ,akkor mit kezdek én evvel az írással ,vagy divatosan bloggal . Hát tudata velem,hogy ők nem olvasnak bloggot ,16 évesek .No akkor hagyom az egészet ? Nem, a magam kedvtelésére is lehet írni.Ezért folytatom igaz kicsit nagyobb lépésekkel .Szóval a bogáncs bútor és a baba  gyártás után már egy kicsikét nagyobbacska lányként meg ismerkedtem a szál hímzéssel .Az első egy párna haj volt amin egy kis cica volt előrajzolva és Eszti néni mutatta nekünk,hogy hogy öltsünk és mindég egyenletes távolságra ,hogy szépen mutasson ,a fonál végét ne görcsöljem mert akkor nem lesz szép a visszája mi meg tátott szájjal figyeltük és meg próbáltuk úgy csinálni ahogy mondta .Igaz nem volt olyan szép mint szeretem volna de nagyon büszke voltam rá . A sokszori többes szám  a barát nőmet jelöli aki Eszti néni lánya volt Ancó. Később az iskolába gyakorlati foglalkozáson meg tanultam a lánc öltést is .Később kötni tanultunk kis cipőt és sálat már majdnem nagyok voltunk 8-adik osztályosok voltunk vagy csak 7 már nem tudom ,kapott az iskola varró gépeket és mi lányok varrni is tanultunk .Amit elkészítettünk az egy rövid ujjú blúz volt és egy kis párna haj . Nagyon büszkék voltunk magunkra . Igaz Jenes tanár néni nem győzte a tűt cserélni és a gubancot le szedni a gépről ,mert akkor még lábbal hajtós gépek voltak és ha nem hajtottuk egyenletesen bizony bajok voltak .Most vissza térek egy kicsit Eszti nénire .egy törékeny vékony nő mindig rendezett frizura korán kelt el végezte a teendőit és dél után mikkor még nagyon meleg volt nyáron ő szépen ki sétált a nagy fa alá és plédet terített ,volt egy nagyon tündéri kis sámlija  a háta mögé tette ,hogy oda tudjon támaszkodni és délutánként ő vart horgolt stoppolt mi gyerekek meg körötte ugráltunk és játszadoztunk . A többi szülő el járt dolgozni ő meg mindég otthon volt .Ő volt a biztos pont azokban az években és ki lehetett számítani nem zavart el bennünket mi meg lányok nagyon szeretünk körülötte legyeskedni . Így tanúja voltam mikkor Manci a nagylány már Pestre járt iskolába és 12cm-es sarkú cipőt vett .Megjegyzem nagyon jó állt a lábán ,de ami engem jobban érdekkelt az egy fehér alapon valamilyen sárga virágos szoknya volt ,amit Eszti néni készített délutánonként ott ülve a kis sámli a háta mögött és mikkor a cipő jött a ruhának akkor volt a fő próbája . Hát csak ámultam és mindent oda adtam volna érte ha nekem is van egy olyan. ,De ezt a sok mindent nem azért írom mert a ruha egy költemény volt hanem  mert az egész kézzel volt varrva . Pici egymást követő kicsi gép öltéssel mert külömben   nem lett volna elég erős az öltés ,Utána keményítés hogy jó tartása legyen és tudjon susogni mikkor a kezünk hozzá ér menet közben