 |
| Íme a csoda mini szoknya |
Már régen írtam a múltamról ,de most megint kaptam egy ihletett . Azzal fejeztem be ,hogy Mancinak kézzel vart Eszti néni ruhát . Bizony én sem akartam le maradni ,de azért próbálkoztam . Nem volt mindég szép anyag a varrásra ,de ez egy lányt nem hozhat zavarba . Így készült az első mini szoknyám nagykabát anyagból ,kicsit vastag volt de azért addig ért ahogy mi abban az időben szerettük . ugyanis a mini volt már akkor a divat és hát a derék rész többszöri feltekerése volt az egyedüli lehetőség ,hogy otthonról el indulva szerény kicsit térdet mutató szoknya mire a faluba értem már mini legyen . A mai eszemmel ha rá gondolok ,milyen lehetett a derekunk vastagra tekert szoknya derékkal ? De nagyon jól éreztem magam a combot villantó szoknyában és mikor a fiúk utánunk sziszegtek no hát az mennyei hang volt .Jaj már hová jutottam pedig szeretem volna még Eszti néni kis sámlijáról írni ,amelyik a háta mögé volt téve mikkor kint ült a fűben . Annak a lakásban meg volt a maga helye és természetesen le volt takarva kerek csipkével .Lám csak sikerült előbányásznom egy rég múlt képet . Remélem Mari ,Jóska és Misi nem fog haragudni érte ,hogy őket is köz kincsé teszem egy folyosón laktunk és valamilyen ünnepnek kellet lenni az öltönyös szerelés miatt .Ha jól emlékszem az első részben Kezdetek címszó alatt már volt szó milyen nagy parkos udvarunk volt és milyen sok gyerek lakott ott ,hát a háttérbe egy kicsiny részlet az orgona bokrokról. Van történetem Mariék Anyukájukról is ,de azt majd később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése